2018. április 7., szombat

Az ellenzéki

A választások előtt egy héttel a suli udvarán focimeccset szerveztek a hetedikeseknek.
Átjöttek a Havannáról a srácok, és ugyan jól játszottunk, de 5-3-ra kikaptunk végül még úgy is, hogy Tomi két gólt is rúgott, egyiket oxival.
Úgyhogy elég csalódott voltam.
Főleg hogy Apu meg Anyu is néztek a lelátóról és egyetlen gólt sem tudtam kivédeni - persze szokásosan én kerültem a kapuba.
Aztán vége lett a meccsnek, de jó idő volt, úgyhogy még maradtunk játszani.
Ekkor jött be a fura fickó a kapun, és megkérdezte hogy be lehet-e állni.
A srácokkal egymásra néztünk, és Tomi mondta hogy persze.
Idősebb lehetett, olyan huszonéves vagy több, de rögtön beállt a kapuba, ami tetszett mert oda soha senki nem akar beállni.
Nem játszhattunk sokat, mert jött az eső, de azért jó volt.
Jól védett (jobban mint én sokkal), és amikor Tomi felbőrözte, azon is mosolygott.
Aztán elment, hogy jött az eső, de megköszönte, hogy játszhatott.
Hazafele aztán Apu mondta, hogy vele többet nem játszhatunk, mert hogy ellenzéki. Anyu azt is mondta, hogy valakitől hallotta, hogy bomlasztja a rendszert és az nem jó.
Nem értettem, mi a bajuk vele, mert tényleg jól védett.

Aztán később, néhány hét múlva mondta Anyu hogy migráns lett belőle és Angliába ment mosogatni.
Megmondom tényleg sajnálom, nem lett volna rossz vele focizni megint.
Még talán nem is volt hülye, ahogy mondják róla a többiek.
Amúgy sem értem mi az hogy bomlasztja a rendszert és hogy az vajon rossz-e vagy sem.
Hát ez van.