Üdv Mindenki!
Először is boldog új évet mindenkinek!
Aztán, hogy ez megtörtént, vessük is bele magunkat a legutóbbi történésekbe.
Elég Balkán lesz, elég merész, és nem kevésbé csöves.
Készen álltok?
Szóval ott tartottunk, hogy megkaptam életem legkevésbé várt születésnapi ajándékát.
A legkevésbé várt nem is a legjobb szó, inkább a legmeglepőbb fedi le azt az érzést, ahogy apám fekete farmerdzsekijében besétáltam első munkanapomra és szembesültem azokkal, akikkel jóformán a mai napig kollégák vagyunk.
Mivel néhány hete mindenki kódnevet kapott (amit mondhatni közösen ötöltünk ki, de jó része tőlem jön), ezért így fognak bemutatásra kerülni.
Szóval első nap ott ültünk egy nagy asztalnál a Christian nevű fazonnal, aki fölvett engem és aki később (kis megszakításokkal több héten át) az oktatónk is volt.
Ő a céges ranglétrán közvetlenül a tulajdonosok alatt áll, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Megmondom őszintén, első ránézésre rajz-történelem szakos tanárnak tippelné az ember, de amikor megszólal, és nem a rajzról beszél, akkor kiderül hogy mi is a játék neve. :D
Szóval az első nap mindenki elmondta ki ő s honnét jött. Igyekeztem minimumra fogni a zöldséggyári kalandjaim részletezését, mégiscsak föltörtem a talajvízből a kibaszott hosszú mélyen szántás után, gondoltam erre kevésbé kéne hangsúlyt fektetni. Azóta persze kiderült, hogy ez a csoport tényleg egy csoport, szóval amikor a liftekben lentről felfele elmesélem egy részét, hogy hogy jött az össze, hogy most itt vagyok, legtöbbször elég víg a hangulat (emlékszünk még tán a skandinavisztika szakos csoporttársaimra és életről szerzett vaskos tapasztalataikra ugye?).
Itt azért vannak köztünk, akik már látták a világot.
Mr. Korea például.
Ő a nevét arról kapta, hogy ha jól emlékszem, 15 évet élt Dél-Koreában és ő volt az az ember, akit két hónapig eszméletlen rühelltünk. Pontosan olyan megszólalásai voltak, mint mondjuk nekem tíz-tizenöt éve (mindenkinél jobb vagyok, jóformán külön kategória), csak ő három évvel fiatalabb nálam, szóval... Nem nagyon szóltunk egymáshoz, azóta már időnként le-leülünk egy meccsre az xbox elé.
Biza, van egy külön szoba (Lily kedvence, a csúszda mellett :D ), ahol xbox és biliárd van berakva, ha nagyon unná az ember a banánt.
Az első hónapban főleg ott voltam megtalálható természetesen, de nem egyedül.
Mr. Pool, aki a biliárdról kapta a nevét, a kezdeti bénázások óta mára egész szolid játékossá fejlődött, mindezt a munkahelyén. Most mondjátok, hogy nem jó ez a hely. :D
Egyébként az elején ő volt a jellegzetes "hangos bölcsész", de azóta egész jóba kerültünk.
Mr. Muscle szintén tud ezt-azt a világról: színpadépítőként dolgozott Európa-szerte és annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint aki pont lemaradt a Rettenthetetlen forgatásáról, valójában kifejezetten értelmes srác.
Miss Punk hozzám hasonlóan megjárta Amerikát, és tatabányai. Ennek már alapból meg kellett volna adnia a közös hangot és az elején kifejezetten jó csajnak tartottam.
Még mindig az egyébként, csak nem nagyon segítette a megismerését a girl power-életfölfogás és hogy szinte mindenben hasonlít az előző barátnőmre, Timire.
Hát, vannak ilyenek.
Bezzeg Miss Blonde. Ő a tipikus szomszéd csaj, csak intelligens és remek a zenei ízlése. Az elején nem nagyon beszélgettünk, azóta reggel gagyi zenékkel dobom föl a napját, aztán főleg az Angliából megismert előadókkal ismertetem meg - egyelőre bírja a gyűrődést.
Mindenkire nem akarok kitérni, de itt van Mr. Miller is.
Ő a legrégebb óta van a cégnél, és pécsi, szóval elvileg lehetne f*szfej is. Az első napomon az is volt, de aztán valami történt és azóta bírjuk a másik fejét.
Olyannyira, hogy a szilvesztert vele, a menyasszonyával, és egészségügyi dolgozókkal töltöttük, amiikor is elszabadult a káosz... De ne szaladjunk ennyire előre.
Szóval Mr. Miller az, aki többet érdemelne.
Akármikor zargatom akármilyen kérdéssel, ott van. Akármikor segítség kell, ott van.
Talán tudjátok, mennyire semmibe nem szoktam nézni a legtöbb embert, de ő a második napon (!) nyerte el ezt, szóval ja.
A Jäger és egy altatóorvos képei borosüvegekről röntgenfelvételeken?
Ennyit dióhéjban a legjelentősebb szereplőkről, később a többiek is be fognak köszönni azért egy-egy kámeóra.
Nagyjából egyébként az előbb emlegetett első nap is ennyiről szólt.
Kollégák megismerése és felkészítés a (mély torokra) várható kínokra és verejtékre.
A verejték már másnap megjelent a kompánia homlokán, céges bulira indultunk. Valahogy megtudták, hogy születésnapom van, és elég szokatlan volt, hogy ismeretlen emberek ünnepelnek, meg isznak velem köröket. Azért nem tiltakoztam, főleg, hogy ingyen volt, így Máté öcsémet is bevittem rezzenéstelen arccal.
Ki is nézte magának az egyik kislányt, aztán ha jól emlékszem elment dolgozni. A további fejleményekről nem tudok, de sejteni azért sejthetek. :D
A törpök élete azonban nem csak móka és kacagás. Hallottatok már a kopaszról, a csúf és gonosz Andy Vajnáról? Na róla speciel egy sor sem lesz, viszont ebben az időszakban még vonattal közlekedtem és ez legalább ennyire áldatlan állapotokat hozott össze.
Isteni szerencse, hogy ekkoriban még kilencre jártunk dolgozni (mondjuk engem azóta se zavar, ha később érek be), így tudtam menni a 6:44-es oroszlányi vonattal.
Az első két hétben ezt megfejeltem azzal, hogy vittem magammal a kerómat és a nem fogó fékemmel zúgtam le a budai sikátorokon által, lobogott volna a kisasszonyok szoknyája, csak öregasszonyok mellett zúztam el és nadrágban voltam.
Meg ők is.
Tehát a harmadik defektem után meguntam a posványt és a budapesti kerékpáros-közlekedés kiaknázatlan kincseit (csak az van jóformán) és átszoktam a bliccelésre.
Innentől a Délibe való megérkezés után a Vérmezőn keltem át gyalog, majd fel a villamosra a jól ismert budai tömegbe jegy nélkül. Isteni volt.
Visszafele ugyanez, esti kilences érkezés Orkfalvára, gyors alvás, másnap ugyanez.
Mielőtt újra az egyetemi éveimbe érkeztem volna, már meg is kaptam első havi fizetésem, de addig még történt egy s más.
Például, hogy kijártunk Balival továbbra is B&B-t játszani (balkan and big) a tömbünk melletti lépcsőre és úgy tűnt, nagyon hamar eljuthatunk Bunyós Pityu és Postás Joci szintjére, azaz heti egy fellépés, ingyenes májkrémes szendvics az alsópáhoki falunapon, a szódás fehérborra 50%-os kedvezmény.
Új számot azonban azóta se írtunk, pedig már kéne. Nem tudom, Orkfalván hogy fogjuk ezt elsütni, de vannak más ötleteim is természetesen.
Az egyik ezek közül Potter.
Míg ugyanis bejárkáltam isteni városunkból Pestre, rendszerint régi stílusú, hagyományos hajléktalan módjára másokhoz kéredzkedtem be.
Így kerültem be Gazelláékhoz, Aqua-hoz (akivel majdnem egy év után találkoztam ismét), a Yule-Trombitär pároshoz és nem utolsó sorban Potterékhez is.
A sorrendre nem igazán emlékszem, kiszabottul fáradt voltam akkoriban és kifejezetten örültem, ha vége volt egy napnak. Jöhetett tehát a zokogás a tévé előtt és Medveczky Ilona művésznő ötvenes évekbeli fellépéseinek vizsgálata VCR-n.
Persze nem. xD
Szóval Gazellával egy nagyon természetesen, egyre inkább zöldellő mezőn cigizek, míg a csaja a Guinness-múzeumot látogatja, majd a következő snittben már Aquával hallgatom a Still Haven't Found What I'm Looking For-t a U2-tól, a beadásokat Bebe mester biztosítja.
A következő jelenetben Trombitär rockabillyjára bulizok, majd felrúgják és összetörik a söröm, de legalább kidobó lehetek öcsém egyik kempós cimborája kisegítésére és felettébb élvezem.
Mielőtt végleg berúgnék, már Potterékkel zenélünk elég megnyomott állapotban, és bassza meg, ennél őszintébben és jobban (!) nem hallottam embert énekelni. Albumokon lehet, de amikor az ember nem tartalomról énekel, hanem a tartalmat énekli magából, akkor egyrészt a csajok a bugyijukat, másrészt az ember az agyát dobja el, én utóbbit választottam.
Háde mondtam én, de?
De hát.
Szilveszterkor ismét összeültünk, de az megint csak későbbi híradásokban fog feltűnni. Érdemes lesz velem maradni, az is bombasztikus volt!
Megérte-e a Nyugati pályaudvar mellé települnöm?
Ha félreteszem a nyilvánvaló poént, miszerint végre megtanultam xboxozni és némileg jobban biliárdozom, akkor aszondom, na igen.
El tudok képzelni ennél magasabb egeket, és északibb régiókat, de egyelőre nem akarok.
Az október 22-ei várgesztesi cyclocrossal és még több káosszal jelentkezem legközelebb. :D
Hajtsuk ki söreink, éljenek a csajok.
