The village remembrancer

Az idő megérett a visszatérésre, hölgyeim és uraim.
Egy kifejezetten hektikus időszakon van túl hősünk, nem véletlen hallattam magamról lassan három hónapja.

A Nagy-hegy orgonái.

Közben munkahelyi változások is történtek (otthagytam az IBM-et, aztán a Flowserve nevű kócerájt is), viszont erőteljesen ráfeküdtünk a zenére Potter mesterrel (az ősz eleji történésekkel fejeztem be, és onnantól datálható, hogy elkezdtük jobban komolyan venni a Countless Vans dolgait).

Közeledett ugyanis a nagy falat - koncertünk október huszonhatodikán a Klisében.
Úgyhogy a próbák ezerrel zajlottak, új számokat is műsorra tűztünk - és végül az egész elég nagy sikerrel le is zajlott.
Annak ellenére, hogy valamiért az addig végtelenül barátságos csapos a koncert előtti hangpróbán kifejezetten jegesnek bizonyult, és egyáltalán nem segített abban, hogy belőjük, a nagy napon (illetve estén) hogy is fogunk tudni majd megszólalni.

Gattolina és Zsolti szaporázza az orgonák irányába.

Előtte azonban várt minket egy Nógrád megyei kirándulás - ahova Gattolinával és Zsolti cimborámmal indultunk nekije.
Történt mindez eléggé váratlanul, (két nappal az amúgy szintén remekül sikerült születésnapi ünnepségem után, ami úgyszintén a Klisében vót) október tizenharmadikán.

Zsoltival vígan az egykori vulkán peremén.

Nekirugaszkodtunk mindenesetre és végül is Hatvanon, majd Egyházasdengelegen keresztül sikerült eljutnunk Bérre, ahol annak idején már megfordultam Dealogicos kollégáimmal.
Élelmezési szempontból némi nehézségekbe ütköztünk, mivel annyira kicsi falu Bér, hogy az egyetlen élelmiszerboltja kb. tizenegykor bezár szombaton - mi pedig emlékeim szerint délben érkeztünk meg a tetthelyre.
Gattolina hamar nekibuzdult és mire újra észlelte az ember, már körbefotózta a községet. :D
Zsoltival és vele indultunk tehát az andezitorgonák irányába.
Az ősz ekkorra már teljes pompájában tündökölt.
A fák lassan aranysárgára váltották addigi zöld koronájukat, de leveleiket nagyon még nem hullajtották ekkortájt.
Az egykori vulkán tetejére felérve Zsolti volt legjobban meglepve, mennyire gyönyörű a kilátás minden irányba - főleg észak felé egyébként.

A visszaút kiadós sörözéssel telt, emlékeim szerint mire visszaértem a Stadionok alatt elterülő buszvégre, már mindketten jócskán betintáztunk - Gattolina azonban tartotta a frontot (mondjuk ő nem is ivott xD ).
Egy pizzázás után váltunk el végül egymástól.

A következő két hét tehát ahogy említettem volt, vad próbákkal telt, majd október huszonhatodikán este kiálltunk (jobban mondva inkább kiültünk) a világot jelentő deszkákra (jobban mondva székekre) s nekiláttunk a világ lassú és szomorkás megváltásának.
Íme a hivatalos leaflet:

Ladies and gentlemen!

The time has come - we are back on stage after a lengthy period of rehearsing, demoing and songwriting.
Let's try to count the vans in Klisé on the 26th of October.
Some say it will be good, others are already there.

On the Menu:

1. With Wings Folded
2. Holy Mother Dirt
3. Hell Song
4. Prayer
5. In the Desert
6. Gears and Wings
7. Church on Someday
8. Balkan Girl
9. The Promise of Air
10. Butterfly Smoke

Possible dessert(s):

To be revealed that night!

A to be revealed that night-ból végül is az In This Design lett, zárásul pedig a Song of the Heir szólalt meg.
A közönség ugyan ezúttal nem növekedett számban (kb. 35-en lehettek), viszont mindenki azzal jött oda, hogy mennyit fejlődtünk, milyen kafák a számok (és aminek külön örültem - a szövegek).
Kaptunk is meghívást Pécsre november harmadikára a Sárkánybarlang nevű helyre, amit Mr. Miller szervezett le.

Ide aztán jókora rössel érkeztünk meg (Potter szülei vittek le minket autóval), hogy aztán egyfajta kocsmai örömzenélésnek legyünk a részesei.
A helyi közönséget egyáltalán nem érdekelte a zenénk, a számok java alatt végig beszéltek és ment az üvöltés.
A kocsma tulajai pedig mindent megtettek a jó hangulat érdekében, Viktor mester és csapata benézett a végére (Baller mester pedig azután esett be természetesen, lekésve az egészet, bár utólag mondhatni nem vesztett túl sokat :D ) - a pécsi sör és a helyben sült krumpli azért legalább az én kedélyemet helyre állította.
Potter ellenben annyira csalódott volt, hogy még az is szóba került, jó ideig nem is fogunk egyáltalán koncertet adni.
Ez egyébként be is teljesült, de nem a búbánat okán - hanem elkezdtük végre felvenni a számainkat, profi stúdiós körülmények között.

Ezzel zárom mára az írandómat.
Legközelebb is érdemes lesz azonban velünk tartani, mivel:

- elköltözök CrossLordról Újpestre, Peti D-vel kiegészítve
- Marky betölti a harmincat, én pedig hazaviszem egyik csinos ismerősét
- Apám megnősül (xD)
- ja és felmondok az IBM-nél, s rövid ideig szabadon szárnyalok, mielőtt enyhe, majd kevésbé enyhe alkoholizmusba fordulnék. :D

Ezzel folytatjuk nemsokára.