Mit látsz, Laca?

A focicsapat felépítése a régi közhely szerint úgy kezdődik: végy egy jó kapust.
A túracsapaté pedig úgy: szerezz bé egy cserkészt!

Az aranyásóké pedig: szerezz bé egy pocakos, őszülő hörcsögöt!

Az első és az utolsó opciót gyorsan ki is zárhatjuk - így a történet folytatásaként április tizenhetedikére érkezünk, a Jókai utcába érkezik Feli és hősünk, hogy megbeszéljék a nyári teendőket.
Aztán ahogy fogy a sör és kiterülnek a térképek, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy Feli mester igenis velünk tart, lelkesen és boldogan.
A svéd kalandról azonban később írok, először is lássuk április hó második felének történéseit.

Kezdődik minden azzal, hogy megkeres Miss Várad, hogy menni kék már túrázni, mert rég volt és szeretne - a Geldar-féle meneteleken pedig mindig történik valami. xD
Ebben nem is téved sokat, és csak remélni merem, hogy ekkor nem a rövidebb utakra, a kettő-három kilométeres adomákra, vagy a minden teketóriától mentes eltévelyedésekre gondol bizonyos erdélyi szakadékok alján.
Ennyire azért nem merészkedünk messzire, de a sziklák és a szakadékok azért főszerepet vállalnak majd ezúttal is.
Összegyűlik hát Miss Punk, Miss Várad és Móni, hogy nagy erőkkel átjussunk Nyékről a Fenyőgyöngyébe, majd jót együnk és még jobbat igyunk.
Eredetileg úgy áll a dolog, hogy Miss Blonde is velünk tart a férjével, de miután kocsival kiérkeznek a Zuhatag sor környékire, rövid, napon eltöltött várakozás után végül is inukba száll a bátorságuk és felmennek inkább libegőzni.

Miss Punk tör át a Zuhatag sor fölötti erdőségen.

Kár pedig, mert remek napnak nézünk elibe.
Minden azzal kezdődik, hogy elindulunk fölfele egy zsákutcának kinéző (és annak is bizonyuló) utcácskán, úgyhogy kénytelen vagyok a hölgyeket csakhamar a bozótosba csábítani, ahol is bokrokon és újabb bokrokon átgázolva emelkedünk fel ismét a hivatalos turistaútra, amelyen először életemben tán 2004-ben haladtam jóapámmal a Zöld 45 nevű túrán február tájékán - maradjunk annyiban, hogy a mostani zöldebb és főleg hómentesebb arca jobban tetszett.

Móni talált valami érdekeset.

Móni elvarázsolt királylányként grasszál az erdőben, Miss Várad és Miss Punk is gyakrabban mosolyognak, mint szoktak - főleg miután kiérünk az Apáthy-sziklához, ahol először is eszünk egy jót, majd mindenki alaposan szemügyre veszi a tájat, benne az idáig megtett úttal a Zuhatag sortól, valamint a egykori bolondokházával, aminek a Lipótmező adott otthont.
A szikla után árnyas szakasz következik, hősünk valahogy fölfedez egy barlangot-kőfülkét az út felett közvetlenül.
A nyomok arról árulkodnak, hogy itt mintha laknának is (tűzrakás helye és elhagyott cipő is található a helyen), úgyhogy mielőtt visszatérne a "házigazda", haladunk is tovább a gyönyörűen zöldellő erdőben.
Az Árpád-kilátóra vezető erős emelkedő már kevésbé tetszik a lyányoknak, de nincs mese: menni kell; várja őket a szép kilátás, hősünk felülmúlhatatlan poénjai, meg remélhetőleg egy ebéd a Fenyőgyöngye nevű étteremben.

A hölgykoszorú az Apáthy-sziklán.

A kilátás az megkerül hamarosan, Móni remek képeket készít egy lepkéről, ami kirepül a kilátó oldalába (ahol én álldogálok vidáman), Miss Punk pedig elolvadó pillantásokat vet egy arra oldalgó fekete szőrű kutyára.
A Fenyőgyöngyébe sikerül is leérni, miután magunk mögött hagyjuk a kilátást a szemközti hegyekre - a java azonban csak most jön.
Egy erősen svábos-nyárspolgáros étteremtulaj jön ki szinte ránk sem nézvén, és sajnálattal közli (bár a hangjából egy szemernyi sajnálat sem érződik), hogy a hely bizony tele van, egy óra múlva jöjjünk vissza.
Hát mondom akkor cshő papa mi léptünk...
Miss Várad, akit időnként szintén elragad a Coelho-Müller Péter nevével fémjelzett békevonat, ezúttal majdhogynem magán kívül van a méregtől. xD



Ennyit arról, hogy

"Lépj ki a fénybe és keress egy palacsintasütőt, amivel orrba vághatod a nagypofájú vendéglősöket."
Geldy, igazoltan okleveles életmód-tanácsadó

Hősünk épp a nevezetes lepkét nézegeti.

Túránk tehát remekül zárul a Duna-parton a fenyőgyöngyei közjátékot leszámítva, ahova természetesen Geldar maga sem fog visszatérni egyhamar - hacsak azért nem, hogy megmutassa a vendéglősnek, hogy ha éppen úgy tartja kedve, éppenséggel a legdrágább fogásokat is kirendeli, majd érintetlenül visszaviteti a konyhába szakadt öltözete ellenére.

Megyünk hamarosan, Miss Punkot várja ebe a városban - a meleg pedig csak nem enyhül.

Olyannyira nem, hogy a következő hetekben egyenesen fokozódik harminc fokig, majd át is lépegeti azt a határt, amely fölött a legtöbb embör már nem indul neki tájakat látogatni, Gizike néni is csak a rákoshegyi kocsmáig battyog el, ahol két Dragon szeszesital után visszagondol egykorvolt ifjúságára, amikor is hármasban alkottak Pistával és a püspökkel a szüreti bál után, egy Zsuk platóján.

Érdekes időket éltünk.

Az igazi bátrakat azonban sem a nehézségek, sem az ötezer fok, sem Gizike néni ifjúkori, erotikától sem mentes történetei sem tántoríthatják el a kalandoktól - így esik, hogy szűk egy hét múlva már Nagykovácsi irányába tartunk Viktor mesterrel és Elbow-val kiegészülve.

Útban a Nagy-Szénásra.

Elbow egykori osztálytársam öccse, öcsém volt osztálytársa. Ránézésre barátságos macilaci kinézete van, de ennek ellenére (vagy pont emiatt) remek fickó - ezúttal éppen amolyan bemelegítő túrán vesz részt, ami reményeim szerint felkészítheti a kalandorokat Svédország vadregényes és időnként megerőltető tájaira.
Néhány apróság azonban hiányzik, miszerint:
- hideg
- rénszarvasok
- szőke, hosszú combú hölgyek
- tavakon való átkelések
- és végül Pedró komám, aki a pöcsét vakarja, míg épül a tábor és mindenki sürgölődik

Mindezekre júliusban kerül majd sor, addig azonban Nagykovácsi falucskáján vágunk át egyre melegedő időben, tombol a tavasz, barátocskám.
Nagykovácsi határában természetesen minden kalandorra ugyanaz a sors vár.
Legyen az Budai 50, sima túra vagy lepottyanó siklóernyős, mindenki útja egyenesen a legendás Muflon itatóba vezet, ahol szomját olthatja és beszélgethet az arra tévedőkkel.
Így teszünk mi is, mi azonban egymással beszélgetünk, tekintve, hogy a hely ebben az órában kong az ürességtől. :D
Miután meghányjuk-vetjük az elkövetkező szakasz terveit, sikeresen megindulunk Solymár irányába.
Elbow barátunk még nem tudja ekkor, hogy Geldarnál a "hát felőlem menjünk arra"-felkiáltás

Érkeznek hőseink.

triggerelést eredményez, így csakhamar azon kapja magát, hogy úttalan domboldalakon ereszkedik Viktorral, miközben én magam egy hófehér szikláról integetek vigyorogva, "Erre-erre!!"-rikoltások kíséretében.
Így esik, hogy sikerül felfedezni egy térképen sem jelzett (!) sziklaszirtet, ahonnét nagyon szép kilátás nyílik a Pilis és a Budai-hegység közt elnyúló hosszanti árokra.
A nagy álmélkodások után egy barlangot is fölfedezünk (ami le van zárva), majd lassacskán visszautazunk a városba - hősünk ugyanis keletre ígérte magát estére.
Erről azonban legközelebb!

Legközelebb a Budai ötvenessel és az első Jád-völgyi kalanddal jelentkezek.

Kilátás északnyugati irányban a Névtelen-szikláról.