Folytatjuk a történetet!
Érdemes bekészíteni egy gin-gyömbért, rosszabb esetben egy liter Dínom-Dánomot, esetleg még egy Dragon keserűt is. :D
Eredetileg azt a címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, hogy átmeneti döccenők, de ha már egységes a többi történet titulusa is, akkor maradjunk szerintem ennél.
Miért gondolom ezt?
Az előző irományom úgy zártam, hogy "Mindenki szája a füléig ért, tényleg úgy érezhettük, hogy ha ez így megy tovább, hamarosan moldáv k*rvák borotvált puncijáról fogjuk szippantani a kokaint a kehidakustányi termálfürdő valamelyik félreeső medencéjében.".
Nos igen, minden együttes életében van olyan, hogy elhiszi (sőt emberek életében is, erre remek példa vagyok én is sokszor :D ).
A győri koncertünk után következő két fellépésünk az tehát értelemszerűen a masszívan felejtős kategória lett, annyi azonban vigasztalhatott mindenkit, hogy ekkor már ki lett tűzve egy májusi big one, amit a korábban emlegetett Kaleid Rádiós interjúmnak köszönhettünk - elvileg.
Május 17.-én azonban megrohamoztuk a jó hírű Granárium Zebra Klub színpadát Szarvason - ezúttal is a Néma Revolverekkel, akiknek ez a város a szűkebb pátriájuk.
Sajnos beleválasztottunk a dátummal: ha jól rémlik, aznap valahol a környéken Kiscsillag-koncert volt, ahol tömegével jelentek meg a népek, így Szarvason csak azok maradtak, akik egyébként sem terveztek azon a péntek estén sehova menni - és a mi koncertünkre sem nagyon jöttek el. :D
 |
| Szarvason. |
Irtó kevés, kb. 15-20 ember előtt adtuk elő a dalainkat (egyébként elég jól, az egyiket ki is raktam youtube-ra), a Néma Revolverek szokásosan fölszántotta a színpadot és ment a minőségi alter rock - de ez nekem kevés volt akkor.
Sajnáltam pedig, főleg, hogy Revolverék is szabadkoztak, hogy hát ez nem így szokott menni, de vannak ilyen alkalmak is egyszerűen - menni kell tovább (pl Orosházán pár héttel később, szintén velük, már elég komoly közönségnek játszottunk és ott kib*szott jól éreztem magam).
A menni kell tovább hatványozottan igaz volt a következő, egyben első külföldi koncertünkre is - amit én szerveztem.
Máté a magyar klubok világában elég jól elboldogult, így elég sokáig a belföldieket teljes egészében ő vitte, de angolul viszont ő nem beszélt.
Így tavasz elején kitaláltam, hogy na most akkor globális jelenséggé válik a Russian Girl és kilépünk legalább a Kárpát-medence egyéb országaiba.
Ugyanúgy csináltam ezt is, mint mostanában a kvízeket tekintve (Dével kilépünk a nagyvilágba épp):
fölmentem a google térképre, és elkezdtem beírogatni hogy Rock Bar/Rock Pub/Rock Club + az adott város neve.
 |
| Ismét elhiszem. |
Ezek után meg is kerestem jó pár helyet - Pozsonyban volt a Koncerty na Garážach nevezetű eseménysorozat (sejtésem szerint koncertek a garázsnál a jelentése :D ), ahova azonnal hívtak is minket őszre, gyertek itt van 100 euró, fasza lesz.
Dikk mondom de menők vagyunk. :D
Full fasza, autópályahidak kereszteződése alatt van egy garázssor, az egyik előtt van a színpad, benn van sör, kinn van a nép és ennyi.
Kamaszkoromban arról álmodoztam (egyébként Pötty is), hogy egyszer majd ilyen helyen fogunk játszani, úgyhogy azt gondoltam - egy-egy ilyen több is, mint belefér majd.
Beszéltem utána egy párkányi nővel is.
Ott óriási segítséget jelentett, hogy korábban volt egy felvidéki lakótársam, Zoli, aki enyhe tájszólással beszélte a magyart.
Ha annak idején nem beszélgetek vele sokat, ezt a hölgyet konkrétan nemigen értettem volna meg egyáltalán - de így sikerrel jártam, még a beszédjébe időnként belekeveredő szlovák szavakat is értettem (az egykori
 |
| Az egyik kedvenc képem a Russian Girl 2.0-áról! |
Ott is többé-kevésbé jó feltételeket tudtam kialkudni, de végül is őszre akarta tétetni a koncertet, úgyhogy akárcsak a pozsonyi, végül ez is elmaradt...
Ami a románokat illeti, ott pokoli sok helyre jelentkeztem.
Mindenképpen nagyobb városba akartam volna menni játszani, úgyhogy Aradon, Temesváron, Nagyváradon, Szatmárnémetin és Zilahon gondolkoztam, majd be is próbálkoztam.
Nagyváradon a Gekko Pubba sikerült lekötni egy koncertet május 25.-ére, Zilahra pedig asszem szintén őszre.
A jeles napra Máté ki is bérelt egy kisbuszt és megindulhatott a Balkan Expressz.
Végigszáguldottunk a négyesen vidáman, majd Ladánynál tértünk rá a katasztrofális, harmadik világbéli országokat idéző 42-es útra, s azon roszogtunk a biharkeresztesi határig.
Várad oda már elég közel van, meg is érkeztünk időben.
Előzetesen amúgy volt szó róla, hogy ide is Némáékkal megyünk (aminek örültem volna), de a szervező mondta, hogy nem szeretnének egyszerre több zenekart...
Ámde hé.
Ámde hó.
Koncertezni bombajó!
Gondolta egyszer csak a koncertszervező és megbetegedett. :D
 |
| Irány Nagyvárad! |
Román idő szerint kettő fele értünk oda és először ebédeltünk, majd elkezdtem érdeklődni az egyik pultostól (aki kib*szott jó nő volt mellesleg, Bea néven), hogy na bună, mizu van a koncerttel?
Nézett rám szép barna szemekkel, mint aki a Holdról érkezettet fogadja.
Koncert?
Hát tegnap voltak itt metálosok, nem volt túl jó, a keverőt is eláztatták.
De mondom ma megint vannak itt zenészek, méghozzá mi.
Hova lehet menni kipakolni? :D
Hát ő nem tud semmit, de hívja a tulajt.
Mondom a lyány akivel beszéltem?
Nagybeteg.
Ahogy Mr. Nyíri mondaná: lávli.
Kezdett fölmenni a pumpa bennem (Dávid és Máté az ilyenkor megszokott forgatókönyv szerint azonnal el akartak indulni haza, de nem engedtem), úgyhogy mondtam, hogy nem bánnám ha megjelenne a tulaj, de személyesen is megnézném hogy egyáltalán hogyan lehet hangosítást csinálni.
Meg is jött (amúgy mindenki tudott ezen a helyen magyarul), és elkezdte magyarázni, hogy hát nem tudja a szervező lány miket ígért meg, de itt igazából minden keverő rossz (az egyiket a tegnapi metálbanda b*szta el, a másik elázott egy korábbi eső során... :D ).
Nem baj, addig mondtam neki a magamét, hogy a végén nem csak azt ajánlotta fel, hogy a saját lakásából (!) hoz dobszőnyeget Máténak, hanem kibérelt egy meleg cigány hangosítót is 100 euróért, akinek a feladata a keverés volt aznapra.
Na ezen tényleg kiégtem, de nem azért, mert előítéletes vagyok, hanem mert a talpig fehérben megérkező hangosító srác saját bevallása szerint soha életében nem hangosított rockkoncertet, kizárólag esküvőket és természetesen mulatós összejöveteleket. :D
Mi baj lehet?
 |
| Aznapi közönségünk, és később sem lettek többen... |
Legalább a srác élvezte annyira, hogy koncert után a telefonján először kikerázott esküvős képeket mutogatott magáról nekem, majd a későbbieken már félmeztelen volt.
Így hát szabadkozva elköszöntem tőle és elmentem egy sörért - félő volt, hogy ha tovább mutogatja a fényképeit, előbb-utóbb a f*sza is elő fog kerülni valamelyiken... :D
Egy dolog azonban biztos: értette a dolgát - soha, senki nem hangosította olyan jól az énekemet, mint ő, pedig később az Instantban, és fesztiválon is játszottunk!
Úgyhogy respekt.
A koncert után természetesen mindenki mélyen csalódott volt, úgyhogy a hely kontójára még be is b*sztunk terebélyesen (kivéve Mátét, aki hazafele is vezetett), illetve jeleztem a pultosoknak, hogy be lett nekünk ígérve egy pálinka is.
Ezt meg is kaptuk, aztán hazafele kibontottam és olyan elképesztő kerítésszaggató jellege volt, hogy azóta is ott áll a budai szobám padlóján. :D
Megnéztük a várost (ami elég szép), majd Máté végigszaggatott a 42-esen ismét (ötvenes táblánál kilencvennel, aminek következtében Milán arra ébredt éjféltájban, hogy bevágja a fejét a C-oszlopba XD ), teremnél Pesten pakolás, mindenki haza és alvás.
Probléma egy szál se - következett a zenekar eddigi pályafutásának csúcspontja.
Azaz: koncert a pesti Instantban, az indie rock legendái, az Amber Smith előtt!
De erről majd később - fölkelt a kisfiam, megyek altatni. :D
Jó éjt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése