Házibuli

Mielőtt azonban elénekelnénk a mára már klasszikussá vált betétdalt, amit Lola siralmasan gyenge magyar nyelvű kísérlete követett valamikor a kétezres évek elején, üljünk le és igyunk egy hűvösebb sört.
Így teszek én is.
Szóval mi történt mostanáig?
Legutóbb decemberben hallattam magamról, és akkoriban főleg az ukrán kaland kiagyalása meg az üzbég nyelv megismerése kötött le.
Na meg nem csak ezek.
Meg kell vallanom, hogy baromira pocsékul voltam.
Voltak már korábban is nehéz időszakok (Angliában pl., vagy a föcis korszak alatt idehaza), de valahogy mindig sikerült kievickélni belőlük. Ezúttal azonban összecsaptak a hullámok, és Geldar a fejszéjével karöltve a tenger fenekére süllyedt, hogy nagyjából négy hónapon töltsöt odalent Triton királlyal és Ariellel, de egyáltalán nem vidámság és mulatozás közepette.
A zúgó hullámokat aztán csak sikerült megfékeznem valahogy, a szüntelen nyavalyáknak úgy tűnik, végük szakad, bár egyelőre nem tudom, hol találtam ezeket a Duracell elemeket, de mindenesetre működnek: a nyulak újra versenyben vannak.
December végén villámlátogatást tettem öcsémmel Szoboszlón, bár mivel a film, aminek a forgatásán mesterkedett, elhúzódott, ezért valóban villámra sikerült: mindössze két-két és fél napot töltöttünk odalent.
Ez idő alatt viszont beindult az időutazás és újra megtapasztalhattam, hogy jeles öcsémnél senki a világon nem tud gusztustalanabbul táplálkozni, ha ő azt úgy akarja. Erről videó is készült, a főszerepben ő maga, a töltött káposzta és a nagyink jó szándékú, ám annál csattanósabb nyaklevese... :D
Aki látta, mind könnyesre röhögte magát.
Már-már Peti K. emlékezetes szónoklatát idézi a jelenet a pesti buszon hullarészegen, de csak majdnem.
Szóval körbenéztünk Laci bátyánkéknál például, öcsémet különösen érdekelték az olajfúró és a karbantartó berendezések és gépek, én akkor pont baromira szédültem úgyhogy igyekeztem a lehető legnormálisabbnak kinézni és minél kevesebbet beszélni.
Aztán irány haza, Lily megkapta a karácsonyi ajándékát, azóta sem hallottam felőle (a Szilvesztert leszámítva, de arról mindjárt lesz szó).
A szenteste a korábbi évekkel ellentétben ezúttal nem tartogatott balhét. Anyám új faszija egész tűrhető arcnak tűnt, az ebéd jó volt, s ugyan nem éreztem magam százegyesen, de az most nem a hangulat miatt volt.
A szilveszterig hátralévő néhány napot apámmal és a csajával töltöttem mély szorongásban és sűrű pánikban, egyszerűen frenetikus volt... :D
Aztán szilveszterre egyszer csak varázsütésre elültek a hullámok.
Nem tudom, hogy Miss Kaktusz, Ola vagy Csengettyű nem várt meghívása okozta, de képes voltam magam összeszedni és néhány fergetegesen rossz poént is sikerült kinyögni a belvárosi séták alatt.
Lazlow alighanem boldogan vigyorog és berakja a következő Pimpinkin számot, majd vad buli veszi kezdetét Aprajafalván.
Szóval a lányoknak örültem, akárcsak annak hogy nyár óta először felbukkant Aqua, a Witty Man és a legújabb időkben már Bebé fanklubjának oszlopos tagja, valamint a Dán is, aki szintén egy gáz időszakon volt túl, de vele is sikerült beszélgetni.
Egy a lényeg: eljött a Szilveszter és vele együtt az első alkalom, hogy Southern Comfortot kóstoljanak a nyáron megismertek, meg a cimboráik.
Mivel még életemben nem voltam ilyenben, ezért valahogy sikerült meglepően jól kijönnöm mindenkivel. Pedig jó pár évvel fiatalabbak voltak (igaz azok is akik hívtak - illetve remélték hogy nem jövök el <rád gondolok, Eszti kedves>), úgyhogy tényleg nem értettem, de örültem és közösen sikerült is berúgnom velük együtt nagyjából tizenegy órára.
A kompániát Lily és Ildi egészítette ki, akik közül utóbbi még mindig baromi jó csaj, viszont ezúttal is baromira nem tudtam vele mit kezdeni, úgyhogy ennyiben maradtunk.
Lilyt viszont kitetoválták, és miután ez közszemlére került, megjöttek a srácok is persze.
Nekik némileg akadozó nyelvvel próbáltam elmagyarázni a testre varrott minták művészetének mibenlétét, mert valahogy volt egy olyan érzésem, hogy Lilyt meg kéne kímélnem attól hogy maga mesélje el.
Tizenegy óra valahánykor aztán eluntam azt, hogy egy mondatot nem tudok elmondani, úgyhogy irány levegőzni.
Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy kint nagyjából mínusz hét fok volt, ennek ellenére az ismert fekete farmerkabátomban vágtam neki Rákosnemtommi feltérképezésének és ugyan nem sikerült eltévednem, de cserébe becsöngettem egy helyi házba, akik valószínűleg áldották a nevem. Végül nem vártam meg, míg kijönnek a szilveszteri bundázott virslivel ezüsttálcán. Valamint Csengettyűék háza előtt sikerült tökéletesen kijózanodnom és innentől már így is maradtam.
Vagy mégsem?
Emlékszem hogy a lenti rész (a ház felfoghatatlanul óriási méretű volt) mosdóját keresgélve kb. húsz szobán vágtam keresztül, majd rátaláltam egy laptopra, amiről nem tudom kiknek, de Anitának tutira írtam valami közeljövőbeli keféléssel kapcsolatos javaslatot szokás szerint, majd feljutottam a földszint padláshelyiségjének lépcsőjére (?) ahol megpihentem a múló időkön merengve, bár ezek szerint a józanság mégsem volt olyan közel mint ahogy gondoltam. :D
Ildi aztán lelépett (míg engem mérhetetlenül bosszantott, hogy aggódok miatta annak ellenére hogy kb. egy értelmes szót nem sikerült váltani vele összesen), a maradék csapat pedig a részegség különböző fokain elhelyezkedve lassan szintén összeszedte magát.
A régi svádám egy pillanatra megcsillant, a szőke lengyel lánynak megjegyeztem hogy
- Now it's too late love. All the good looking men are leaving (természetesen magamra gondoltam ezalatt).
Mire némileg meglepő mód' megjegyezte a szemembe nézve hogy
- You are so fucking right!
Na jól van akkor.
A busz fele tartva még azon gondolkoztam hogy milyen jó lenne jól lenni, mert akkor a good looking man lehet hogy még nem jött volna el, hanem.
A buszon a Dán végre kiöntötte lelke tartalmát, aminek részben örültem, mert valahol mindig örülök, ha megbíznak bennem, részben viszont a szokásos, többé-kevésbé és időnként értelmes tanácsaim helyett kb. hümmögéssel tudtam felelni az amúgy elég vaskos mondatokra.
Az új évben aztán visszasüllyedtem a mocsárba nagyon hamar.
Nem mondanám, hogy örömtáncot jártam volna odalenn, de most még a szokásos dolgok (kibaszott nehéz túrák vagy beszélgetések) sem tudtak kirángatni, csak kivételes esetekben.
Az egyik ilyenről lesz szó a következőben, azaz az Érsek látogatása, azaz Lazlow unokaöcsém visszahozza a rég elfelejtett, vállalhatatlanul rossz poénjainkat a majki erdő mélyére.