A fék, a kerék és a lángoló kuka igaz története

Üdvözlet mindenkinek!

Ez itt a Geldar-hírek. Gondolom, mindenki nagy örömmel várta az újabb kalandokat. És joggal, hiszen szordínóval ugyan, de azok változatlanul nem álltak le.
Sőt!

Hogy-hogy nem, elég az hozzá, hogy a következő történetben egyszer csak miskolciak érkeztek in da house. Oroszlányra még, hiszen éppen utolsó heteimet töltöttem Mordorban, aztán ahogy megláttam, hogy nyílik a Vasgádoros kapuja, gyorsabban szeleltem el, mint amikor Csonka András véletlenül egy hagyományos sztriptízbárba téved be, és lekerül az első melltartó.
Szóval a couchsurfing nevű oldalon (amit ajánlok, ha nem is mindenkinek, de majdnem mindenkinek) bukkant fel ez a házaspár, akik közül a hölgy emlékeim szerint tanári pályán volt, mielőtt a férje egyszer csak

A miskolciak búcsúznak.

bringás pályára lépett és cyclecross versenyző lett belőle. A neve Polonkai László és egy hétvégi, Várgesztesen megrendezésre került versenyre érkezett.
Igyekeztem hozni a normális vendéglátós formámat (Lazlow és a többiek, akik már kempeltek nálam párszor most sírva felkiáltanak és menekülőre fogják :D ), szóval érkezésük előtt negyven perccel már vígan rotyogott a sárgaborsó-főzelék.
És vagy velem történt csoda, vagy ők voltak nagyon éhesek (utóbbira tippelek), de kb. fél óra múlva kiürült a kondér és nem keveset csináltam.
Miután jóllaktunk, a fickó jó szívvel mesélte a nagyobbnál nagyobb szabású dolgait. Én meg, a nagy kalandor, fültátva hallgattam.
Ő tényleg nem akármilyen fából faragódott.
Egyszer kirepült Lisszabonba, majd hazatekert keróval (!).
Egyszer megfogta a feleségét és körbeautózták a Balti-tengert (!!!).
Egyszer negyven évesen úgy döntött, hogy versenyszerűen fog tekerni és így lett.
Szóval elég jól elbeszélgettünk (október 22-én történt mindez).

Hősünk épp próbál szalonképesen kinézni.

Másnap Balival, a Balkan Lorddal átmentünk megnézni a bátyját, aki ugyanezen sportág oszlopos bajnoka és ezúttal sem okozott csalódást.
Azaz nyert.
De nem is ez volt a lényeg. Végre erdőt láttam!

Várgesztes azon környékét egyszerűen a túrákra találták ki. Akármelyik domb mászható, akármelyik erdő felfedezhető, így Balival gyakorlatilag körbefotóztuk (és -sétáltuk) a pályát, miközben negyven-negyvenöttel repesztettek el mellettünk a' illetők.

A jövendő nagy kaland ekkor már tervben volt, úgyhogy a következő héten már készültem sörrel, borral és nádi hegedűvel - Atival, Lazlow-val karöltve meglátogattuk végre Melit, az unokanővéremet Öttevényen.

Carry on standing, you Balkan Lord.

Nemrég ment hozzá egy egyébként igen remek fickóhoz, és kiköltöztek Győr betondzsungeléből egy nem messze eső falucskába.
Úgyhogy egy kisbéri állomás beiktatása után (a Horgolmány blog egyre ismertebb és töretlenül lelkes szerkesztőjével karöltve) áttörtünk a Kisalföldön és már ott is voltunk Öttevényen.
Az ottani megérkezést a következően kell elképzelni.
- Megörülök, hogy megjöttünk, de szomjas vagyok
- Ezért elkezdek piruettezni a kocsi mellett, melyet bent nagy hahota, kint megdöbbent és üveges tekintetek fogadnak, főleg a már délben pityókás Sanyi bácsiktól
- Ez nem elég, a cigimet egy kukán nyomom el, majd a későbbiek tanulsága szerint még égve dobom be oda
- Beülök az autóba, de hopp, füstöl a kuka
- Robogok, és sasolom Mari néni szódásüvegeit a rafia szatyrában, de mind üres, berontok hát a CBA-ba vízért
- Furakodok előre a sorban, mikor már megleltem és az előttem (majd mögöttem) morgolódó fiataloknak megjegyzem, hogy "bocsi srácok, sietek, kigyújtottam a kukátokat"
- Beleegyezően bólogatnak
- Mire Zrínyi hagyományait követve kirontok a boltból, a szódás Mari néni kíváncsi tekintetétől kísérve beleöntök jó egy liter áfonyaízű ásványvizet egy kukába - alul folyik, mert megolvadt
- Mint nemsokára kiderül, hiába, hisz Atiék már akkor eloltották, mikor megindultam hősies mentőakciómra.

Igen, ez volt megérkezésem igaz története, ezüstkeretben, szélesvásznon. :D
Aztán betoppantunk hát a friss házasok házikójába.
Hát ez aztán eszméletlen!
Egy kert elől. Egy kert azút'.
Majd még egy hátul.
Oldalt pedig egy elég méretes ház, szinte tökéletes állapotban.
Meg is jegyeztem Melinek, hogy hát én is valami ilyesmiben verném le a sátramat majd családos emberként, de később rájöttem, hogy a sátorcövek rendkívül rosszul mutat a parkettán. xD

Ágyú, sok.

Így lehet, mégse így lesz.
Az ebéd isteni volt. Tortillát alkottak és elég kevésbé visszafogottan jól laktam. Aztán pedig még egyszer jól szétnéztük ott is, majd megindultunk Győrbe, hogy nemsokára már a Mandala teaházban együnk és ígyunk, valamint vígan legyünk.

Ati, Lazlow és Kivi némileg meglepetten próbálják bekategorizálni a
ló, a sellő és valami fegyver kombinációját átellenben velünk.

Győr belvárosa felettébb szép, ha leszámítjuk az értelmezhetetlen lovagló sellőit a Rába-Duna összefolyásánál. :D
Úgyhogy számítsuk is le, tehát a Belváros szép.
Elhaladtunk Meli egykori törzshelye előtt (természetesen egy kiskocsmáról volt szó xD ), majd elérkezett végre az idő, hogy hazatérjek.
Másnap Lazlow-val és Miss Horgolmánnyal tartottam Kecskéd határáig, ahonnan hazatérhettem végül is Orkfalvára.
Megállapodtunk, hogy nemsokára Ati társaságában megrohamozzuk Debrecent és elfogyasztjuk az ágyas pálinkakészletük zömét. :D










A hírek itt azonban véget érnek mára - elérkeztünk novemberbe.
Megjött az ősz és ami annál is jobb: a Charlie Firpo sörök.
Legközelebb érkezik tehát Mr. Kong, a szemüveg, a szél és Maglód határa.
Akkor sem fogtok csalódni.