Medveczky Ilona szépségének titkai

Ez egy viszonylag rövid könyv lesz - három üres oldal és bőrborítás.
Köszöntök hát mindenkit a ringben, ismét jelentkezem rövid egy hét szünet után, amit a Hajdúságban töltöttem a rokonokkal, békében, boldogságban és kiszabott hidegben.
Az a történet is érkezik nem sokára (Lily legnagyobb örömére, aki valamiért újabban ismét nekiállt olvasni eme sorokat :D ), most viszont még egy visszatekintő jön, főszerepben Mr. Konggal és a Charlie Firpo nevéhez köthető dolgokkal.

Szóval mit kell tudni Charlie Firporól?
- Reggel: egyrészt nem vesz föl stopposokat, csak apácákat. S ha kiderül, hogy egy apácaruhába öltözött férfi próbálja vele elvitetni magát Miamiba, bepöccen.
- Dél: ha Bob falatozójában találkoznátok és beleeszel a hamburgerébe és/vagy a tortájába, el fog szabadulni a balhé. Ha történetesen egy csavargó is besegít a bunyóba, legalább kifizetheti a berendezést.
- Este. Ha egy ismeretlen ismerős elkártyázza a kamionját, akkor talán már igazán érthető, mi fog következni.

Később tehát, a nehéz nap után az egyetlen logikus lépésnek tűnik, hogy Charlie leül a róla elnevezett sörrel és vígan bever belőle vagy hármat, aztán nyugovóra tér.
Így tettem én is november első hetében, amikor megérkezett a városba Mr. Kong, hogy oktasson minket és sörözni vigyen. Az ilyen alternatív tanárokat mindig is szerettem, elég ha csak a gimnáziumi osztályfőnökömre, vagy mondjuk éppen apámra gondolunk.
Mr. Kong mindenesetre egy belvárosi szórakozóhelyre vitt engem s munkatársaimat, ahol igazán kitettem magamért. Míg a többiek visszafogottan egy-egy kört rendelgettek és kulturáltan szórakoztak, addig én egyszerre két köröket vittem vissza az asztalhoz és ahogy haladt előre az este, egyre fejlődött a történetmesélésem.
Talán visszatérek végre rendesen? :D
A Charlie-ról elnevezett sör egyébként az igazi.
Ittam egy (illetve több) korsó imperial stoutot, de azon kívül, hogy istentelenül erős volt, végül is nem olyan volt, mint hősünk kedvenc söre, amely - a Guinness persze.
A másik igazi kamionos sör, a neve is innen jöhet. Még a lánykollégáim is vígan józanok voltak kettő-három kör után, és nálunk sem más az arány ilyen téren, mint akárhol. :D
Miss Punkkal beszélgettem egy kicsit, mielőtt hazatértem volna, már az újabb kalandokra készülve.

Trombitär történetei következtek legközelebb, 12-én.
Történt, hogy kilátogattam hozzá trombitapróbájára valahova Budára. Körbejártam persze az iskolai részt és vígan bekopogtam mindenhova, amit én a zeneiskola részinek véltem. Így láttam két zongoristát, egy fiatal anyukát és egy őszülő sármőrt, valamint három kisgyereket hangszerekkel rohangálni.
Egy közös volt bennük, mindannyian föl voltak háborodva, hogy zargatom őket azzal, hogy egy jazztrombitást keresek. :D
Ja, hogy Budán vagyunk. Hát az én meglepetésem ezzel el is szállt, majd tényleg megleltem Markyt és fújt is nekem mindenféléket, főleg polkába valót (!) és ha jól rémlik, valami kubai formációba készülő zenedarabokat.
Később ettünk egy hatalmasat egy kínaiban a Bartók Béla utcán és egyrészt nagyon finom volt (rákfarkakat ettünk meg húsos rizst), másrészt egyformán rácsodálkoztunk arra, hogy az ottani hölgy (aki persze kínai volt) rendesen beszédbe elegyedik a vendégeivel.
Biztos ismeritek a halakra emlékeztető és barátságosságú éttermi alkalmazottakat (akár kínai, akár akármilyen), akinek mindegy, hogy ki vagy, mit csinálsz - egy a lényeg, a fogyasztás, aztán mehetsz, amerre tetszik.
Szóval míg ott voltunk (elég sokat egyébként), a hölgy beszélgetett idősödő, lepusztultabbnak tűnő urakkal (nem, ez nem én voltam xD ), fiatal srácokkal és barátnőikkel, valamint velünk is. A vacsora végén meg is köszöntem neki kínaiul a vendégszeretetet - és meg is értette, aminek Geldar külön örült.
Tényleg marha jó volt - a hely egyébként a Fehérvári út és a Bartók Béla út metszéspontjától van nem messze északnyugatra.
Marky felelevenítette gimnáziumi történeteit, melyek a majdnem szemközt eső oktatási intézményben voltak és annyira szürreálisak, hogy remélem, egyes elemeit beemelik majd az öcsémmel együtt írt Tamásci művükbe is.
Nem sokkal vacsoránk befejezése után csatlakozott hozzánk Szoki, a Killer Diller dobosa, az igazi antihős.
Neki utánozhatatlan humora van - legfőképpen a végtelen öniróniával előadott történeteit bírtam, melyben általában vagy elverték, vagy történt vele valami miskolci. :D
Az egyik ilyen mesében fordult elő, hogy házasodni készült egy zenekari tagjuk, ő pedig, mikor meglátta az általában lezseren öltözött srácot esküvői felöltőben, a következőt gondolta.
"Azt láttam ott, hogy megjött ez a gyerek így felöltözve, hogy szájba ne pattintsam." :D
A történet végére nem emlékszem, mindenesetre zseniális forma.

Nem sokat kellett várni ezután sem, hogy valami váratlan történjen.
Mondjuk mivel ez is egy sörözéshez kötődött, ezért tulajdonképpen annyira talán mégsem váratlan. :D
Skót származású kollégám, Mr. Muscle születésnapját ünnepelte, úgyhogy fölkerekedtünk Mr. Poollal és csatlakoztunk hozzá a Stifle bárban.
Nagyon vegyes társaság gyűlt össze, többek közt: egy görög; Mr. Cool; Mr. Kong; Mr. Miller és a további izgalmakat az is elősegítette, hogy volt biliárdasztal ÉS Guinness. Mondhatnám, hogy otthon is éreztem magam, de mivel otthon általában se Guinness, se biliárdasztal nincs ezért régi olvasóim már vonhatják is a párhuzamot a táti Jobb mint otthon című presszóval. :D
Különösen Gattolina.
Pedig ez nem is így van.
Flörtölni minden esetre nem onnan tanultam. Nem mintha szükséges lett volna aznap estére - se Miss Punk, se Miss Blonde nem volt a láthatáron, így az éjjel legnagyobb részében Mr. Poollal biliárdoztunk, mely azt is megkívánta, hogy leadjam az útlevelem, és nem utolsó sorban ki is fizessem.
Mivel a vége fele már főleg az utcán ácsorogtunk és beszélgettünk Millerrel és Muscle-vel, ezért a villamosmegállóban ugrott be, hogy hiányérzetem van. xD
Így fizettem végül is háromezer-ötszáz forintot nettó másfél, bruttó négy óra játékért.
Geldar, a törp természetesen  zokog, hiszen ezt elkölthette volna sörre és csatabárdra is, majd eszméletlenül belefordul egy árokba és vehemensen horkolni kezd.

Úgy gondolom, ennyi jó után érdemes megemlékezni valami magasabb célt szolgálóról is, úgyhogy a the False nevű, orkfalvi bandáról is értekeznék egy keveset.
19-én ugyanis koncertre készülődtek és a baljós előjelek ellenére én végül is úgy határoztam, hogy megjelenek.
Előtte azért reggel jó kis hírverést csináltam nekik, melyet csakis pontosan érdemes idézni.

"Ma este the False-koncert az Okszik-ban!!!
Néhány hónapja ismerkedtem meg a srácok művészetével, amelyben keveredik a jó öreg DIY attitűd a balkáni látomásos költészettel, a szövegekben pedig az óvodai gyermekdalok egyszerűsége és bája sejlik fel időnként.
Azóta együtt járjuk utunk, ami néha céltalan, a sors keze viszont mindig jelen van.
Az ének időnként már-már Jeff Buckley-hoz mérhető, és mindig tiszta, mint a lillafüredi forrásvíz.
A fél város ott lesz, te se maradj otthon!
Találkozzunk ma este az aulában, és ugorjunk fejest a művészetbe!"

Szóval ez minden, csak nem dicséret, amiről ti is meggyőződhettek mondjuk egy fél szám meghallgatás után, amely legyen mondjuk a Várjál című.
Döbbenetes, már-már a földköpeny mélységeiben szántó szöveg- és dallamvilág, melyet tovább színez, hogy az énekes pösze és a tiszta hangokkal olyan gyakran találkozik, mint Schobert Norbi a periódusos táblázattal.
Mondhatni, amolyan szegény ember Beck Zolija.

Szóval Balival, a Balkan Lorddal és újsütetű barátnőjével be is ültünk a balkan diy alter punkra és nem kellett csalódnunk. Amint felcsendültek a kezdő szám akkordjai (nem egyszerre, diy punkról van szó, a szinkron itt elítélendő), a kocsma nagyjából háromnegyede távozott a létesítményből, és kinn próbálta meg valahogy átvészelni a ráadással együtt nagyjából bő egy órára nyúlt blokkot.
Egy egykori zenész írta le a legjobban tán a False aznap esti teljesítményét, amikor is költői kérdést tett fel arra vonatkozólag, ezek a hangszertulajdonosok vajon minek köszönhették az aznapi fellépési lehetőséget. :D
Ha ez nem megalázó, akkor nem tudom, mi az.
Ja de tudom mégis. Az énekes ugyanis a kirobbanó siker után lejött és megköszönte nekem személyesen a promóciót (amit itt fenn idézőjelbe tettem), majd átvett egy üres pezsgősüveget, melyet az egészségére ittunk meg a Balkan Lorddal.
Na jó, inkább arra, hogy a Balkan Girl már a százas nézettséget is elérte a youtubeon és maradt nálunk egy üres üveg. :D
Szóval inkább az énekes próbatermében díszelegjen, mint Friderikusz Saci hátsó felében, okoskodtunk magunkban.
Az égést már csak egyféleképpen lehetett betetőzni - egy hónappal később megosztottam az egyik csörömpölésüket és nyertem egy ingyenes próbalehetőséget velük. :D
Mivel azóta Pestre költöztem, sajna erre nem került sor, de tavasszal vár a vegytiszta balkáni líra és a teljesen önálló utakon járó zenei sávok szikrázó varázslata.

No hát mára lassan elég lett ennyi, mondta Mátyás király és udvariasan besegítette Jozefint a katapultba, majd elvágta a kötelet.
Lassan decemberbe érünk - legközelebb is találkozunk.