Technohead

A dolog gördül tovább, mint Árkosiné a kisboltba, hogy megszerezze napi betevő felesét.
Az asszonyok kinn állnak a Tahó előtt (civilben Eötvös Loránd Szakközépiskola), néhányan cigiznek, a lehelletük felpárolog. Kurva hideg van, valljuk meg, de a téli szünetben is ki kell takarítani az iskolát. Itteni nagyim várja be Árkosinét, aki beküld egy féldekket (Kisbéren: rakétát), és lassan üvegesedő tekintettel bámul a semmibe.
Az asszonyok már megindultak a bejárat felé.

A történet később folytatódik.
Egyik első emlékem (ez így nem igaz, hisz a legelsőkre tisztán emlékszem), hogy Nagykamaráson vagyunk a gépteremben, apám bütyköl valamit, én meg egy fekete-fehér motoros játékkal nyomatom. Öcsém nem tudom, hol lehet, szerintem otthon van valahol és épp a következő csínyünket eszeli ki.

Az első mobilom.
Debrecenben vagyunk, a Beregszásziban. A menőbbek cigiznek, egy ideje már én is annak számítom magam, nem tudom a többiek mit gondolnak erről, de Tatus Atti egyszer lebirkóz, mikor nagyon nagynak gondolom magam.
Prilukit szívunk, ukrán "import", de mostani fejemmel gondolva szerintem csempészhették, mert zárjegyet nyomokban sem tartalmaz. Ha sikerült, kéket szerzünk, a piros annyira sz*r, hogy az ember életkedve percek alatt elszáll.
A trolimegállóban állunk, mennénk már ki az Oláh Gábor utcára, tesi óra lesz. Páran most az Erdey-Grúzos csajokat stíröljük, szegények közt csak elvétve akad igazán csinos, a javukra még megjegyzéseket sem teszünk.
És eközben ott lapul a zsebemben első téglafonom, egy igazi Eriksson.

József Attila Ált. Isk. már, apámmal Norton antivírust telepítünk - otthon még mindig nincs internet, de ha bemegyek neki segíteni, valahogy mindig hosszabbra nyúlik a telepítés. Megy viszont a kvízpart, a Honfoglaló, White Stripes szám megy végtelenítve (Apple Blossom), fogalmam sincs miért, negyedjére már kifejezetten idegesítő.

Carberry Tower, Skócia.
Megérkezésem óta egy kurva szót nem értek abból, amit mondanak. 2006 nyara van, és végre ismét levelezek a hazaiakkal. Lamazius fogalmazza meg majd később, Angliában a teszt-elméletét.
Kíváncsi arra, hogy mennyire erősíti meg a családi és baráti kapcsolatokat a távollét. Ki lesz az, aki ír, ki lesz az, aki válaszol?
Engem is efféle gondolatok foglalkoztatnak, írom hát a leveleket az osztálytársaimnak. Még olyanoknak is, akikkel azóta sem beszéltem.
Nekifogok első blogomnak is, ami a freeblogon fog menni hosszú évekig.
Megjelent a myvip. Nagyon menő dolog, mindenki regisztrál, köztük én is, mert nincs otthon netünk, így nem lehet msn-ezni. Apám pedig a suliban tűzfallal tiltja, nehogy érkezzenek a nem kívánt látogatók. Aztán megint mehetünk Nortont telepíteni.
Mindegy, ebben a kastélyban nagyon nincs net. Egy dél-afrikai gyerekkel beszélgetek, miközben tölt a betárcsázós, hogy milyen az oktatási rendszer náluk. Angol, afrikaans és kettő a tíz törzsi nyelvből kötelező. Ő a zulut és a déli szotót tanulja.
De már meg is jelent a képernyőn az üzenetek ablaka. Írok pár jókívánságot a cimboráknak, majd nagy levegőt veszek, és írok Katának is. Nagyon csinos lány, de nem hiszem, hogy szóba állna velem. Üdvözlet Skóciából!
Ő lesz az első barátnőm.

Ez a hely, de úr isten. Három hét Oxford után itt vagyunk hát, Anglia pöcegödrében. Mike világosít fel arról, hogy egy nemrégi szavazáson a harmadik legsz*rabb helynek voksolták az angolok, pedig van néhány város a ködös Albionban.
Corby.
Iszonyú ez a hely.
Faffyval körözünk a városban, de vaktában - nincs egy darab egyenes utca sem, tervezett ipari település, Bányász körút örökkön örökké. Este huligánok elől bujkálunk, s mivel retkes bevándorlók vagyunk, alapos verésre számíthatunk, ha elkapnak minket. Tizenkét éves lányok cigit tarhálnak a Domino's előtt, Faffy próbálja betenni a stílust, de kiröhögik.
A fülke. Kapcsolatteremtés Barcika és Corby között. Ez több, mint szürreális.
Betondzsungelen át hatolunk be a WH Smith melletti sikátorba, valahol itt lehet a könyvtár. Balra ruhaüzletek, nép nélkül, jobbra bedeszkázott ablakok. Előttünk egy lépcső.
A könyvtár egy teraszról nyílik, Mr. Donnerstag időnként megengedi, hogy fél órát ráhúzzunk az ingyenes fél órára. Egy font ellenében természetesen.
Bemegyünk a városba már, valamit csinálni kell, ez így egy tébolyda. De nem, nem kapok munkát, a személyimet elvesztettem Oxfordban, Fafner barátom pedig többet játszik a Final Fantasyval, mint ahány órán át a főbérlőnk seggrészeg. Munkába menni így igen nehéz.
Román lakótársaink elől már kóddal védik a cuccost. Leveleim Bálintnak és Lamaziusnak mennek.

Ez a földrajz egy iszonyat. Eötvös Collegiumban lakok, minden fasza, de egyszerűen nem érdekel. Hál' a jó égnek itt van net, de a tananyag helyett valami mással foglalkozom. Például angol nyelvű blog írásával és gólyalányok szédítésével. Ketten meg is szédülnek. Valaki kapcsolja ki a netet.

Broughton Community Library. Nem hiszem el, hogy ilyen nő könyvtárosnak megy. Szőke, barna szemű, eszméletlen alakkal. Valahogy mindenáron könyvet akarok kölcsönözni, pedig nagyon sok van arabul, és még több indiai nyelveken. Aztán nagy nehezen sikerül kivenni egy krimit, ahogy rám mosolyog, mondhatni, az egész hetem király.
Pedig egy istenverte putriban lakok már megint. Viktor egy csődtömeg, az egyik cseh megver, a másik csehet én verem meg. Peter Varga, aki valahogy fogja a netet, mindenféle filmeket szed le, így jut el a fülébe, hogy van walesi nyelv a világon. Aztán betépünk, mint a szemét és jól megbeszéljük a csajokat. Freebird.
Azokban a hetekben egy hászid zsidó kifutófiúja vagyok. A trezorok kurva nehezek, Viktort meg legszívesebben kilőném az űrbe.
Azért van abban valami proletár művészet, ahogy átgyalogolok a Cheetham Hillen, amerre az 52-es busz megy, és a könyvtár az orrom előtt zár be. Irány az ASDA, ideje quiche-t szerezni.

Bolton.
A biztonsági őr lassan végigpásztázza a területét, karja a korláton, sérója Bundesliga. A pimasz pincérrel szakadunk a röhögéstől, mert pontosan ezt jövendölte.
Pedig a mormonok most rendelik csak a krumplit, parti lesz a templomban. Gin és gyömbér, mennek a levelek.

Lappföld, Észak-Svédország. Andris és barátja küzdenek az elemekkel. Végre kikapcsoltam a telefonom, nincs internet, nincs térerő, szabad vagyok végre. Kétezer méteres hegyeket mászunk meg, nyár közepén derékig érő hó, a Kebnekaise tetején fakunyhóban fagyunk szénné.
Lefelé szakadékok, Andris mutatja az utat, idegileg le vagyok harcolva.
Pár nappal később boldogság a Kaitumjaure partján, angol bankkártyával fizetek, a svédek döbbenetesen jó lelkűek.
Stockholm közepén egy szexshop mellett rendelünk repjegyet haza, mellettünk korbácsütések és elfojtott ordítások.

Camp Westmont.
Feli laptopja szuperál, ahogy Juané is, bár a spanyol billentyűzet megnehezíti az üzeneteket.
Joeval rohanunk inkább a poyntelle-i postára, legyen már végre nyitva, az ég rogyjon rájuk.
Vidámak vagyunk a világ végén, Dorka fejcsóválva nézi ahogy levelet írok haza, ez a kor már lejárt.
Később az emlékezetes viszkizés után ő támogat haza, én meg megdöbbennék a kedvességén, ha képes lennék megszólalni.
Képszakadás.