Érdekes napokat hagytunk magunk mögött.
Először is szombaton megint túrázni indulánk kis, de lelkes brigádunkkal: Eszterrel, Zsófival, a kedves Timivel és a dalos pacsirtákat megszégyenítően óbégatni képes Lacával (róla még írok majd, mint angliai kalandjaim egyik főszereplőjéről).
Budaörsről indultunk el, s hamarosan kiderült, minden nagyobb hegyet meg fognak velünk mászatni.
Nem volt akkora gond, kivéve amikor fölmásztam az Út-hegyre rövidítés gyanánt, a többiek pedig alul köröztek, mert azt hittem, az a Törökugrató.
Nem az vót, később az is megkerült.
A későbbi részeken remek kilátásunk volt a Huszonnégyökrös-hegyen, megpillantottam Csillebércet (ahol gyerekkorom óta nem jártam), és bebarangoltuk a Budaörs és Budapest határán magasodó Nap-hegyet és Tűzkő-hegyet. Fáradtan érkeztünk a célba, ahol Faház sör híján más italokkal ünnepeltük meg, hogy túl vagyunk a nehézségeken.
Pár nappal később végrehajtottam eddigi leghosszabb biciklis nem-körtúrámat: szerény városunktól Ráckevéig vezetett a kaland úttalan utakon, és egy kompon keresztül, 75 kilométeren át. Hátsó fertályom még mindig rosszallóan emlékszik a zötykölődésre, a többi részeim viszont kifejezetten elégedetten hasítottak át a tájakon, kivétel talán a Vereb előtti 10 százalékos emelkedő volt.
Pusztaszabolcson termelői kakaós tej és pogácsa, valamint sebességmérő fogadott, a 21 km/h nem is olyan rossz teljesítmény.
Lóréven már várt rám Timi, s hamarosan megérkeztünk a családjához, akik barátságosan (apai részről némi gyanakvással) fogadtak. Este megnéztük a várost, a Duna-partot meg mindent, ami rác és keve... Nagyszerű volt. Másnap HÉV-vel Pestre, zh-t megtekinteni.
Végül legalább annyira jól sikerült a megtekintés, mint Mr. Fazekasnak a pusztán, ha nem lett volna egyes, elégedett is lehetnék.
Június hetedikén rock and roll ala sixties, avagy Oroszlány 60 - aztán meg elutazok és meghódítom az USA-t!
Dream on.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése