Ismét jön a Keresztúri Hírmondó, a mai szám kínálatából:
- Görög Zita igazából Kertész Imre eltitkolt lánya, a Sorstalanságot együtt írták!
- Illés Béla illegális csirkemenhelyet nyitott Torony mellett, ami felkeltette a NAV érdeklődését!
- Medveczky Ilonának nem vált be a pisikúra, most huszonnégy évessé műtteti magát a Bahamákon!
- Magyarország örökös dalszövegírója, Rakonczai Viktor ezúttal Anti Fitness Tomival dolgozik egy vadonatúj nótán!
Címe: Hogyan lettünk gazdagok ennyi sz*rral a hátünk mögött?
- Berki Krisztián ezúttal a heréje helyett a hátsó fertályát vasaltatta ki! Az autentikus, faszén tüzelésű vasalót választotta a Stupid Idiots nevű szépségszalonban, azóta nem tud ülni és akárhova megy, grillezett hús szaga veszi körbe!
Szóval elkezdődött az újabb megmondás, ezúttal is Crosslord városából jelentkezem.
Legutóbb annyiban maradtunk, hogy végre leszámoltam néhány démonnal Móriában, és nekiveselkedtem az erdők újbóli bejárásának.
Első áldozataim a Gazella és kedves barátnője volt, akikkel együtt barnultunk le a Tápió-mentén, mielőtt kiálltam a MÁV-pénztár gátjára.
De mi történhetett azóta?
Elmentem végre a Lazlow által belengetett dodomai melegbárba táncosnak?
Sétáltam az Örs vezér terén, és rám esett egy Suzuki Samurai - a fedélzeten Kozsóval?
Megtanultam gitározni?
Egyik sem a helyes válasz, bár utóbbin erőteljesen dolgoztam a május végi hetekben.
Azért nem kell megijedni, most sem tudok sokkal jobban, csak egy dologban lettem mérhetően jobb:
a gitározással párhuzamos éneklésben.
Aki próbálta, az tudhatja, mennyire nem egyszerű Matt Bellamy élete, aki más szólamban (és időnként ritmusban ((!)) ) játszik, mialatt tökéletesen énekel.
Idáig persze nem jutottam el, de lassan ki mernék ülni a Blaha Lujza aluljárójába, hogy a nép önfeledten dobálhasson tojással, paradicsomokkal - és remélhetőleg aprópénzzel.
Szóval sörkorsóink domborulnak, unokáink leborulnak, Petőfi Sándor pedig ismét gatyában táncol.
A húsevő növények virágba borulnak, és szirmokat hánynak.
 |
| Mr. Miller és a hölgyek. |
Szóval mire észbe kapna az ember, már vígan utazik Miss Punkkal, Miss Israellel, meg az ügyeletes jócsajjal valahova föl a hegyekbe, a belépés díjtalan, a lejutás bizonytalan.
Május huszonnyolcadikát írjuk, az idő remek, a Normafán baromi drága a lángos.
Miss Punk azonban ismeri régi ismerősömet, S Dávidot az isteni Tatabányáról, úgyhogy majdnem elmondom neki, hogyan lett egy évre skizó, de megyünk tovább, az út vár.
A lányok jó hangulatban illatoznak, a Tündér-szikla nem is lehetne közelebb.
Mr. Miller gyanúsan púpozott táskájából kikerül a teher, és fölhatolok a sziklacsúcsra, dobog a szívem, mintha megnyertem volna a londoni maratont, pedig csak egy kb. húsz méter magas sziklaszálat tudtam le kötél nélkül.
Jól eltelik az idő, az Erzsébet-kilátóhoz a fenének sincs kedve fölkutyagolni, de a Libegőhöz igen - a makói szépség libegni szeretne, természetesen az orrunkra zárják azt, így nincs más hátra, mint előre.
Miss Punk hosszú combjai segítségével remekül tartja a lépést velem az úttalan utakon Zugliget felé, míg Mr. Miller csodával határosan elvágja a tenyerét valami üvegcseréppel, és visszatér a Normafához a lányok nagyobbik részivel.
 |
| Miss Punk in full regalia. |
Állati jól végződik a május.
Június másodikán aztán megindul a gázrobbanás.
Előtte való nap nem bírom a nyomást, lefekszek fél éjfélkor (addig általában egy fele sikerült álomba merülni).
Alszok vígan.
Reggel kilenckor szól a telefon, hogy sms. Na mondom mi ez.
Illetve ki: a főnököm.
Merre járok?
Kitörlöm a szememből a csipát, mondom mér hol kéne lennem.
Innentől kezdve már pontosan tudom, hol kéne lennem - a munkahelyemen. Sprintelek a buszho', 97E elkap, ész nélkül megyen befele, miközben Mr. Liszt sms-ben hisztizik, hogy ne.
Persze nem állok meg.
Elkapom, mondom akkor most mondok valamit meg kérdezek.
Elmondom a történetet, megkérdezem, tényleg ezt a hisztit érdemlem-e az elvégzett munkám után.
Vörös fejjel egyébként pontosan ugyanúgy néz ki, mint egy túlsült cipó, úgyhogy mielőtt odaégne, inkább lemegyek a buszhoz - kezdődik a céges buli, amire egyébként nem mehetnék, mivel elkéstem (és amiért utóbb szóbeli intés érkezik).
Persze ez nem tart vissza, hamarosan már valami buszon utazok Törökbálint irányába, ahol dög meleg lesz, sok víz és kaja meg sör szigorúan délután három után. :D
Mr. Muscle pálinkájának szagától majdnem elmegy a kedvem az iszogatástól, aztán Geldar mégis leküld egy sört és beáll valamiféle élő csocsóra hasonlító szerkezetbe, egyenesen a kapuba.
Mire kitámolygok belőle, egyszer vesztettünk, egyszer nyertünk és határozottan részegnek érzem magam, és még hol az este vége.
Azút' egy padnál Mr. Big bejelenti, hogy felmond, Miss Bike csak szimplán jól néz ki, életemben először hosszabban is elbeszélgetek Mr. Gardennel - miről másról, mint a pálinkafőzés tudományáról (kertészmérnök végzettségű emlékeim szerint).
Mr. Green is megmutatja kevésbé corporate arcát, amit nem igazán bánok.
A java még persze hátra van, egy szakadt, szürke atlétában nyomom, aminek a közepén hatalmas lyuk tátong.
A lányoknak, mikor kérdik mi az, azt mondom, hogy egy különösen tüzes lány kiharapta régen, valamiért állati sokat nevetnek rajta, állati hangosan (a leghangosabban az, akinek amúgy férje van). :D
De hogy igaz-e a történet, azt bizony nem árulom el.
 |
| Miss Bike, Mr. Big, Mr. Green és jómagam az ominózus, talán kiharapott közepű atlétában. |
Ez már Törökbálint belterületén történik, egy éjszakai busz formájában - amely aznap az utolsó; majd elérem Kelenföldön a négyes metrót - amely aznap az utolsó; majd elérem a Keleti pályaudvar alatt a kettes metrót - amely, mindenki jól tippelt - aznap az utolsó. :D
Utolsókból lesznek az elsők, illetve azok, akiket elsőként dobnak ki a másodikról fejjel előre a vizes medencébe.
Amíg azonban erre sor kerül, addig jöhet a kiabálás az esőben, hétvégén pedig eső nélkül-ben.
A Pilissel szemezek és végre visszakacsintott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése